-
1 στήλη
στήλη, ἡ, dor. στάλα, eine emporstehende Säule, bes. von Stein; dah. Bild der Festigkeit, ὥςτε στήλην ἀτρέμας ἑσταότα, Il. 13, 437; ein Pfeiler zum Aufrechthalten, Stütze, 12, 259; Ἡρακλέος στῆλαι, die Säulen des Herakles, Pind. Ol. 3, 44 I. 3, 30. – Bes. Grabsäule, säulenförmiger Grabstein; ὥστε στήλη μένει ἔμπεδον, ἥτ' ἐπὶ τύμβῳ ἀνέρος ἑστήκει τεϑνηότος, Il. 17, 434; τύμβῳ τε στηλῃ τε, 16, 457, vgl. 675. 11, 371 Od. 12, 14; Her. 2, 102. 4, 87; übertr., στάλαν ϑέμεν, ein Denkmal setzen, im Liede, Pind. N. 4, 81; Plat. Legg. IX, 873 d μήτε στήλαις, μήτε ὀνόμασι δηλοῠντας τοὺς τάφους; Xen. Cyr. 7, 3, 16. – Die Säule am Ende der Rennbahn, um welche man beim Wettfahren herumbiegen mußte; λανϑάνει στήλην ἄκραν παίσας, Soph. El. 734; ὑπ' αὐτὴν ἐσχάτην στηλην ἔχων, 710; so ist auch zu erkl. Lys. bei Ath. XIII, 612 c περὶ τοῠτον τὸν κάπηλον ὡς περὶ στήλην διαφϑείρονται, wo es nicht »Klippe im Meer« zu übersetzen ist. – Uebh. jede von Staatswegen aufgerichtete Säule mit einer Inschrift, Gesetze, Verordnungen, Raths- u. Volksbeschlüsse enthaltend; vgl. Ar. Ach. 727, ἐγὼ δὲ τὴν στήλην, καϑ' ἣν ἐσπεισάμην, μέτειμ', ἵνα στήσω φανερὰν ἐν τἀγορᾷ, u. Av. 1050, ἐὰν μὴ δέχηται κατὰ τὴν στήλην, wo der Schol. erkl. κατὰ τὴν δημοσίαν ἀναγραφήν; Lys. 513 τί βεβούλευται περὶ τῶν σπονδῶν ἐν τῇ στήλῃ παρα γράψαι, u. sonst; Thuc. 5, 56; Grenzsäule, στήλαις διαλαβεῖν τοὺς ὅρους, Dem. 18, 154; vgl. Xen. An. 7, 5, 13; Schand- u. Ehrensäule, Denksäule, στήλας ἱστάναι, Denksäulen errichten, Her. 2, 102. 106. 4, 87; στήλη γεγραμμένη σταϑήσεται, Andoc. 3, 35; ἐν στήλαις ἀναγραφέντες, 1, 51, wo §. 38 καϑέζεσϑαι μεταξὺ τοῠ κίονος, der Säule des Hauses, καὶ τῆς στήλης, ἐφ' ᾑ ὁ στρατηγός ἐστιν ὁ χαλκοῠς steht; μάτην ἐν ταῖς στήλαις ἐστίν, vergeblich ist auf der Säule bekannt gemacht, Isocr. 4, 176. – Vgl. über die χαλκῆ στήλη auf der Akropolis, Lycurg. 117, auf welcher die ἀλιτήριοι καὶ προδόται aufgeschrieben wurden, Funkhänel in der Zeitschrift für Alterthumswissenschaft 1841 Nro. 37; ἐν στήλῃ γεγραμμένα, Plat. Critia. 119 c; κατὰ τοὺς ἐν τῇ στήλῃ νόμους, 120 a; στήλη περὶ τῆς συμπολιτείας, Pol. 2, 41, 12, wie στήλης προγραφείσης συνεπολιτεύετο μετὰ τῶν Ἀχαιῶν ἡ Σπάρτη, 25, 2, 1; dah. παραβαίνειν τοὺς ὅρκους, τοὺς νόμους, τὰς στήλας, 26, 1, 4.
-
2 συγ-χέω
συγ-χέω (s. χέω), zusammengießen, -schütten, vermengen, verwirren, in Unordnung bringen; ἂψ αὖτις σ υνέχευε ποσὶν καὶ χερσίν, was er gebau't hat, Il. 15, 364, worauf 366 folgt ὥς ῥα σύ, ἤϊε Φοῖβε, πολὺν κάματον σύγχεας Αργείων, nicht bloß den Wall zerstören, sondern allgemein die Mühe vereiteln, wie βίαν καὶ ἰούς, erfolglos machen, ib. 573; τοὺς τάφους, τὴν ὁδόν, Her. 4, 127. 7, Il. 5; μή μοι σύγχει ϑυμὸν ὀδυρόμενος καὶ ἀχεύων, Il. 9, 612. 13, 808, wie ἄνδρα Od. 8, 139, niederschlagen, muthlos machen; und so pass., σὺν δὲ γέροντι νόος χύτο, Il. 24, 358; vgl. Her. 7, 142 συνεχέοντο αἱ γνῶμαι τῶν φαμένων; auch τί συγχυϑεῖσα ἕστηκας; Eur. Med. 1005; in tmesi, ἐπεὶ σύν γ' ὅρκι' ἔχευαν, Il. 4, 269, brechen, vernichten; vgl. Her. 7, 136; ξυγχέω τὰς σπονδάς, Thuc. 5, 39; Soph. τὰ δ' ἄλλα συγχεῖ πάνϑ' ὁ παγκρατὲς χρόνος, O. C. 615; χάριν, Tr. 1219; νόμιμα πάσης συγχέοντας Ἑλλάδος, Eur. Suppl. 311; δόμους, Hipp. 813, u. oft; τὰς ψήφους, im Ggstz von συναριϑμέω, Is. 5, 18; συγκεχύσϑαι τὰ δί-καια, Din. 1, 112; καὶ ταράξαι τὴν πόλιν, Plut. Sol. 15; τὰ διακεκριμένα, Plat. Phil. 46 e, wie τοὺς στήμονας συγκεχυμένους διακρίνομεν, Crat. 388 b; οὐ συγκεχυμένα, ἀλλὰ διωρισμένα, Rep. VII, 524 c; συγχεῖ ὅλην τὴν πολιτείαν, Dem. 24, 91; Sp., wie Pol., συγχεῖν τὰς τάξεις καὶ κατασπᾶν 1, 40, 13; aber auch τὸν πόλεμον, bellum conflare, 4, 10, 3.
-
3 ξυγχεω
(impf. συνέχεον - эп. σύγχεον, aor. συνέχεα - эп. σύγχεα и συνέχευα)1) сливать воедино, соединять(τὰ διακεκριμένα Plat.)
2) смешивать(τὰς ψήφους Isae.)
3) приводить в замешательство, спутывать(τὰς τάξεις Polyb.)
4) запутывать, спутывать(τοὺς στήμονας Plat.)
ἡνία σύγχυτο Hom. — поводья спутались;ἥ φωνέ συγκεχυμένη Diod. — нечленораздельные звуки5) разрушать, уничтожать(τοὺς τάφους Her.; δῶμα Eur.; συγχεῖ πανθ΄ ὅ χρόνος Soph.)
6) сводить на нет, делать напрасным(πολὺν κάματον Hom.)
7) стирать, изглаживать(τὰ γράμματα Eur.)
συγκεχυμένον μέλαν Arst. — полустертое черное пятно8) смущать, ставить в тупик(θυμόν Hom.; τινά Her.; σὺν δὲ γέροντι νόος χύτο Hom.)
τί συγχυθεῖσ΄ ἕστηκας ; Eur. — отчего ты в смущении остановилась?9) нарушать(ὅρκους Eur.; τὰ νόμιμα Her.)
10) расстраивать, потрясать, подрывать(τέν πολιτείαν Dem.)
11) опрокидывать, переворачивать(ἄνω κάτω τὰ πάντα Eur.)
12) разжигать, возбуждать(πόλεμον Polyb.; τὸν ὄχλον NT.)
-
4 συγχεω
(impf. συνέχεον - эп. σύγχεον, aor. συνέχεα - эп. σύγχεα и συνέχευα)1) сливать воедино, соединять(τὰ διακεκριμένα Plat.)
2) смешивать(τὰς ψήφους Isae.)
3) приводить в замешательство, спутывать(τὰς τάξεις Polyb.)
4) запутывать, спутывать(τοὺς στήμονας Plat.)
ἡνία σύγχυτο Hom. — поводья спутались;ἥ φωνέ συγκεχυμένη Diod. — нечленораздельные звуки5) разрушать, уничтожать(τοὺς τάφους Her.; δῶμα Eur.; συγχεῖ πανθ΄ ὅ χρόνος Soph.)
6) сводить на нет, делать напрасным(πολὺν κάματον Hom.)
7) стирать, изглаживать(τὰ γράμματα Eur.)
συγκεχυμένον μέλαν Arst. — полустертое черное пятно8) смущать, ставить в тупик(θυμόν Hom.; τινά Her.; σὺν δὲ γέροντι νόος χύτο Hom.)
τί συγχυθεῖσ΄ ἕστηκας ; Eur. — отчего ты в смущении остановилась?9) нарушать(ὅρκους Eur.; τὰ νόμιμα Her.)
10) расстраивать, потрясать, подрывать(τέν πολιτείαν Dem.)
11) опрокидывать, переворачивать(ἄνω κάτω τὰ πάντα Eur.)
12) разжигать, возбуждать(πόλεμον Polyb.; τὸν ὄχλον NT.)
-
5 συγχοω...
συγχόω...συγχώννυμι, συγχόω(fut. συγχώσω; pf. pass. συγκέχωσμαι)1) засыпать землей, заваливать(τοὺς τάφους, τὰ ὕδατα Her.)
2) насыпать, возводить(τὸ μνῆμα Plut.)
3) зарывать, хоронить(τοὺς νεκροὺς εἰς τὸ φρέαρ Plut.)
4) срывать, разрушать5) смешиватьσ. κῦμα πόντου τῶν τ΄ ἄστρων διόδους Aesch. — смешивать морские валы с путями звезд, т.е. ставить весь мир вверх дном
-
6 συγχωννυμι
συγχώννυμι, συγχόω(fut. συγχώσω; pf. pass. συγκέχωσμαι)1) засыпать землей, заваливать(τοὺς τάφους, τὰ ὕδατα Her.)
2) насыпать, возводить(τὸ μνῆμα Plut.)
3) зарывать, хоронить(τοὺς νεκροὺς εἰς τὸ φρέαρ Plut.)
4) срывать, разрушать5) смешиватьσ. κῦμα πόντου τῶν τ΄ ἄστρων διόδους Aesch. — смешивать морские валы с путями звезд, т.е. ставить весь мир вверх дном
-
7 στήλη
A block of stone used as a prop or buttress to a wall,στήλας τε προβλῆτας ἐμόχλεον Il.12.259
; block of rock-crystal, in which the Ethiopian mummies were cased, Hdt.3.24: generally, block or base,κόρη χρυσῆ ἐπὶ στήλης IG12.256.5
;μεταξὺ τοῦ κίονος καὶ τῆς σ. ἐφ' ᾗ ἐστιν ὁ στρατηγὸς ὁ χαλκοῦς And.1.38
, cf. Thphr.Lap.25; σ. ξύλιναι, λέβητε ἀπὸ στηλῶν, IG12.314.130,133.1 gravestone, Il.11.371, 16.457, Od.12.14, Hippon.15, Simon.183;ὥς τε σ. μένει ἔμπεδον, ἥ τ' ἐπὶ τύμβῳ ἑστήκῃ Il.17.434
;ὥς τε στήλην ἀτρέμας ἑσταότα 13.437
;στῆλαι ἀπὸ σημάτων Th.1.93
;οὐ στηλῶν μόνον.. ἐπιγραφή Id.2.43
; ; στάλαν θέμεν Παρίου λίθου λευκοτέραν (metaph. of a poet) Pi.N.4.81.2 monument inscribed with record of victories, dedications, votes of thanks, treaties, laws, decrees, etc., Hdt.2.102, 106, 4.87, Ar.Ach. 727, Th.5.56; στήλη λιθίνη, χαλκῆ, ib.47, IG12.13.18; τί βεβούλευται περὶ τῶν σπονδῶν ἐν τῇ σ. παραγράψαι; Ar.Lys. 513; τὰς θυσίας τὰς ἐκ τῶν κύρβεων καὶ τῶν ς. Lys.30.17, cf. And.1.96, 3.34; ἐν στήλῃ ἀναγραφῆναι, whether for honour, as in Hdt.6.14; or for infamy, as in And.1.51, cf. D.9.41, etc. (cf. στηλίτης, στηλιτεύω):—also the record itself, contract, agreement,στήλας ἀναγράψαι Lys.30.21
; κατὰ τὴν ς. according to the agreement, Ar.Av. 1051;σ. αἱ πρὸς Θηβαίους D.16.27
;μάτην ἐν ταῖς σ. ἐστίν Isoc.4.176
;τῆς σ. τὰ ἀντίγραφα D.20.127
; παραβῆναι τὰς ς. Plb.24.8.4.4 boundary-post,στήλας ὁρίσασθαι X.An.7.5.13
; στήλαις διαλαβεῖν τοὺς ὅρους Decr. ap. D.18.154; turning-post at the end of the racecourse, IG12.817, S.El. 720, 744, X.Smp.4.6: henceπερὶ στήλην διαφθείρεσθαι Lys.Fr.1.4
.5 for Στῆλαι Ἡρακλήϊαι, v. Ἡράκλειος, and cf. Str.3.5.5; so σ. Διονύσου mountains in India marking the limits of the progress of Dionysus, D.P.623, cf. 1164. (Written στήλλη in some late Inscrr., CIG3627.1 ([place name] Ilium), 3982.18 ([place name] Philomelium), al.) -
8 συγχέω
Aσύγχεᾰς Il.15.366
, but more freq. [dialect] Ep. [tense] aor. συνέχευα, inf. συγχεῦαι, [tense] aor. [voice] Pass. σύγχῠτο:—[tense] aor. [voice] Pass. -εχύθην [ῠ], for which - εχέθην is f.l. in Apollod. 1.7.2, Luc.DMar.9.2:—pour together, commingle, confound, συνέχευε ποσὶν καὶ χερσὶν [τὰ ἀθύρματα] Il.15.364;τὰ διακεκριμένα Pl. Phlb. 46e
;ἄνω κάτω τὰ πάντα σ. ὁμοῦ E.Ba. 349
; σ. τὰς ψήφους mix them up, Is.5.18;τὰ σύμβολα D.21.173
;τὰς τάξεις Plb.1.40.13
; τὰς ὄψεις, of lightning, Poll.1.118:—[voice] Pass.,ἡνία δέ σφι σύγχυτο Il. 16.471
; μεταλλεῖα συγκεχυμένα in confusion, Pl.Lg. 678d;τὴν κρόκην καὶ τοὺς στήμονας συγκεχυμένους διακρίνομεν Id.Cra. 388b
.3 confuse, blur,τὰ γράμματα Id.IA37
(anap.), cf. Arist.GA 721b34 ([voice] Pass.), Aud. 801b18 ([voice] Pass.); συγκεχυμένον μέλαν an indistinct black mark, Id.HA 585b34; φωνὴ ς. D.S.1.8; πλαδαρὰ καὶ σ. σάρξ flabby and ill-defined flesh, Theon ap.Gal.6.96; συνεκέχυτο δ' ἔτι τοῦτο was still confused, not yet distinguished, Gal.15.30, cf. 713.II of the mind, confound, trouble,μή μοι σύγχει θυμόν Il.9.612
, cf. 13.808;σὺν δὲ γέροντι νόος χύτο 24.358
;συνεχέοντο αἱ γνῶμαι τῶν φαμένων Hdt.7.142
;ὁ βίος δι' ἀπιστίαν συγχυθήσεται Epicur.Sent.Vat.57
: with the person as object,ἄνδρα γε συγχεῦαι Od.8.139
, cf. Hdt.8.99:—[voice] Pass., τί συγχυθεῖσ' ἕστηκας; E.Med. 1005;μὴ ἀθυμείτω τις, ἐὰν συγχέηται Gal.15.584
.2 confound, make of none effect,πολὺν κάματον καὶ ὸϊζὺν σύγχεας Ἀργείων Il.15.366
, cf. 473;τὴν πάρος σ. χάριν S.Tr. 1229
; esp. of contracts, engagements, etc., make of none effect, frustrate, violate,ἐπεὶ σύν γ' ὅρκι' ἔχευαν Τρῶες Il.4.269
, cf. Pl.R. 379e, Hp.Jusj., E.Hipp. 1063;τὰ πάντων ἀνθρώπων νόμιμα Hdt.7.136
, cf. Antipho 4.1.2, SIG45.33 (Halic., v B.C.);τὴν πολιτείαν D.24.91
; D 28 (Delph., iv B.C.); , cf. OGI669.18 (Egypt, i A.D.);ξυνουσίαν Luc.
Bis Acc.17:—[voice] Pass.,λέλυται πάντα, συγκέχυται D.25.25
. -
9 γοητεία
γοητεία, ἡ, Zauberei, Gaukelei, Betrügerei; Plat. Conv. 202 e ἐπῳδὰς καὶ μαντείαν πᾶσαν καὶ γ., vgl. Legg. XI, 932; καὶ μαγεῖαι Plut. superst. 12; vom Redner Din. 1, 66. Nach VLL. ἐπὶ τῷ ἀνάγειν νεκρὸν δι' ἐπικλήσεως, ὅϑεν εἴρηται ἀπὸ τῶν γόων καὶ τῶν ϑρήνων τῶν περὶ τοὺς τάφους γενομένων, letztes schwerlich richtig, vgl. μαγεία u. φαρμακεία. Auch Sp., meist in bösem Sinne; καὶ ἀπάτη Pol. 4, 20, 5; vgl. 15, 17, 2; = ἀπάτη καὶ ψευδολογία Luc. Nigr. 15; ἡ τῆς φύσεως γ., wo der Mensch nicht mit klarem Bewußtsein handelt, Plotin. in Villois. Anecd. II p. 236; in gutem Sinne, Zauberer, nach Plut. sol. anim. 3 p. 143 ἡδονῆς τῷ μὲν δι' ὤτων ὄνομα κήλησίς ἐστι, τῷ δὲ δι' ὀμμάτων γοητεία.
-
10 μνῆμα
μνῆμα, τό, das Denkmal, Andenken, wobei man sich Jemandes erinnert; δῶρόν τοι ἐγὼ – τοῦτο δίδωμι, μνῆμ' Ἑλένης χειρῶν, Od. 15, 126; μνῆμα ξείνοιο φίλοιο κέσκετ' ἐνὶ μεγάροισιν, 21, 40, vgl. Il. 23, 619; μνᾶμα κάλλιστον ἄϑλων, Pind. Ol. 3, 16; auch Νικοκλέος μνᾶμα – κελαδῆσαι, I. 7, 63, sein Andenken preisen; τῆς σῆς πορείας μνῆμα τοῖς πᾶσιν βροτοῖς, Aesch. Prom. 843; Soph. Ai. 1189; ποῦ ϑήσεις μνῆμα, Eur. Suppl. 937; ἀμφὶ μνῆμ' Ἀχιλλείου τάφου, Troad. 39, u. so öfter vom Grabdenkmal, wie auch in Prosa, Her. 7, 228, Plat. Menex. 242 c, περὶ τὰ μνήματά τε καὶ τοὺς τάφους κυλινδουμένη, Phaed. 81 c, öfter; Is. 6, 51. 64; Xen. Cyr. 7, 3, 11; Dem. öfter u. Sp. – Theogn. 112 μνῆμά τινος ἔχειν = μνείαν.
-
11 κυλινδω
атт. κυλινδέω (fut. κυλίσω с ῑ - Anth. тж. κυλινδήσω, aor. ἐκύλῑσα; pass.: aor. ἐκυλίσθην, pf. κεκύλισμαι)1) катить, кружить, крутить(μέγα κῦμα Hom.; θῖνα Soph.; κυλινδομένη φλόξ Pind.; τροχὸς κυλίνδεται Arst.)
νεφέλαι κυλινδόμεναι Arph. — клубящиеся облака2) катать, скатывать(λίθους, ὁλοιτρόχους Xen.; ἐκ δίφρων κυλισθείς Soph.; перен. ἁμέραι κυλινδόμεναι Pind.)
πέδονδε κυλίνδετο λᾶας Hom. — камень (Сизифа) скатывался на равнину;πῆμα κ. τινί Hom. — обрушить беду на кого-л.;κλαίων τε κυλινδόμενός τε Hom. — плача и катаясь (по земле);μεταξύ που κυλίνδεσθαι τοῦ τε ὄντος καὴ τοῦ μέ ὄντος Plat. — болтаться где-то между бытием и небытием3) med. странствовать, бродить(κατὰ τὰς νάπας Xen.; περὴ τὰ μνήματα καὴ τοὺς τάφους Plat.)
ἐλπίδας ἐξ ἐλπίδων κ. Plut. — переходить от надежды к надежде;ἐν δικαστηρίοις κ. Plat. — шататься по судам;τοὔνομά τινος ἐν ἀγορᾷ κυλίνδεται Arph. чьё-л. — имя передается из уст в уста ( точнее носится по рынку)4) pass. досл. валяться, перен. коснеть(ἐν ἀμαθίᾳ Plat.)
κ. ἐν πότοις Plut. — проводить жизнь в пьянстве -
12 σκευωρέομαι
Aἐσκευωρησάμην D.45.47
: [tense] pf.ἐσκευώρημαι Id.32.9
, 11:—[voice] Act.σκευωρέω Ph.2.569
; and [tense] pf. ἐσκευώρημαι in pass. sense, D.45.5:—prop. look after the baggage or utensils ([etym.] σκεύη), but only found in general sense, inspect, examine thoroughly,τοὺς τάφους Str.16.1.11
; σ. τὴν Πομπηΐου οἰκίαν ransack it, Plu.Caes.51, cf. Cam. 32,2.587f.II contrive, manage, fabricate, D.32.9,11,45.47, 46.17, Diog.Oen.24; with a sense of fraud or intrigue,τἀν Πελοποννήσῳ D.9.17
; σ. ὑποκρίσεις contrive dramatic effects, Plu.2.711e.III intr., σ. περὶ τὰς νεοττιάς to be busy about them, Arist.HA 619a24.3 abs., plagiarize, D.L.2.61.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σκευωρέομαι
-
13 συνανασκάπτω
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνανασκάπτω
-
14 οἰκοδομέω
οἰκοδομέω (οἰκοδόμος; Hdt.; ins, pap, LXX, En, EpArist, Philo, Joseph., Test12Patr) impf. ᾠκοδόμουν; fut. οἰκοδομήσω; 1 aor. ᾠκοδόμησα also without augment οἰκοδόμησα (ApcMos 40; on the augment s. W-S. §12, 5a; Mlt-H. 191); pf. ᾠκοδόμηκα LXX; plpf. 3 sg. ᾠκοδομήκει (Just., D. 127, 3). Pass.: impf. 3 sg. ᾠκοδομεῖτο; 1 fut. οἰκοδομηθήσομαι; 1 aor. ᾠκοδομήθην (v.l.) or οἰκοδομήθην (other edd., J 2:20); perf. inf. ᾠκοδομῆσθαι (οἰ-Lk 6:48b); ptc. οἰκοδομημένος (Ox 1 recto, 15f [GTh 32]); ᾠκοδομημένος Hv 3, 2, 6; plpf. 3 sg. ᾠκοδόμητο.① to construct a building, buildⓐ w. obj. acc. build, erect (oft. pap [Mayser II/2 p. 315, 30ff]; Jos., Ant. 15, 403 al.; Did., Gen 29, 7) οἰκίαν (Diod S 14, 116, 8; Lucian, Charon 17) Lk 6:48a. τὰς οἰκοδομάς GJs 9:3; pass. (Sb 5104, 2 [163 B.C.] οἰκία ᾠκοδομημένη; PAmh 51, 11; 23) Lk 6:48b. πύργον (Is 5:2) Mt 21:33; Mk 12:1; Lk 14:28; Hs 9, 3, 1; 4; 9, 12, 6; pass. Hv 3, 2, 4ff; 3, 3, 3; 3, 5, 5; 3, 8, 9; Hs 9, 3, 2; 9, 5, 2; 9, 9, 7; cp. 9, 9, 4. ναόν Mk 14:58; 16:3 (Is 49:17); pass. J 2:20 (Heliodorus Periegeta of Athens [II B.C.]: 373 Fgm. 1 Jac. says of the Acropolis: ἐν ἔτεσι ε̄ παντελῶς ἐξεποιήθη; Orig., C. Cels. 5, 33, 13); 16:6 (cp. below; the ‘scripture’ pass. is interpreted spiritually). ἀποθήκας Lk 12:18 (opp. καθαιρεῖν; s. this 2aα). τοὺς τάφους τῶν προφητῶν the tombs of the prophets Mt 23:29 (s. EKlosterman2 ad loc.). τὰ μνημεῖα τῶν προφητῶν the monuments for the prophets Lk 11:47 (μνημεῖον 1).—οἰκ. τινί τι build someth. for someone (Gen 8:20; Ex 1:11; Ezk 16:24) συναγωγὴν οἰκ. τινί Lk 7:5. οἰκ. τινὶ οἶκον Ac 7:47, 49; 16:2 (the last two Is 66:1).—W. the obj. acc. and foll. by ἐπί w. acc. or w. gen: τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν πέτραν build the house on the rock Mt 7:24. ἐπὶ τὴν ἄμμον on the sand vs. 26 (proverbial: Plut. VII p. 463, 10 Bern. εἰς ψάμμον οἰκοδομεῖς). πόλις ἐπὶ τ. ὄρους Lk 4:29 (cp. Jos., Ant. 8, 97). ἐπὶ τὴν γῆν 6:49. πόλις οἰκοδομημένη ἐπʼ ἄκρον ὄρους ὑψηλοῦ a city that is built on the top of a high mountain Ox 1 recto, 15f (GTh 32). πύργος ἐπὶ ὑδάτων Hv 3, 3, 5; ἐπὶ τὴν πέτραν Hs 9, 14, 4 (opp. χαμαὶ οὐκ ᾠκοδόμηται).ⓑ abs.α. when the obj. can be supplied fr. the context (Did., Gen. 33, 27) Lk 11:48; 14:30.—Cp. Hv 3, 1, 7; 3, 4, 1a; 3, 10, 1; Hs 9, 4, 1.β. but also entirely without an obj. (Theoph. Ant. 2, 13 [p. 132, 4f]) ᾠκοδόμουν they erected buildings Lk 17:28. οἱ οἰκοδομοῦντες the builders, the masons (after Ps 117:22) Mt 21:42; Mk 12:10; Lk 20:17; Ac 4:11 v.l.; 1 Pt 2:7; 6:4. Also with no ref. to the Ps passage: Hs 9, 4, 4; 9, 6, 6.γ. οἱ λίθοι οἱ ἤδη ᾠκοδομημένοι the stones already used in the building Hv 3, 5, 2; cp. Hs 9, 6, 3.ⓒ build up again, restore, a sense that οἰκ. can receive fr. the context (Josh 6:26; Ps 50:20; 68:36) Mt 26:61; 27:40; Mk 15:29; 16:3 (Is 49:17).—S. also 2.② to construct in a transcendent sense (as in Hermas passages given under 1, where the tower is a symbol of the church) build: of the building up of the Christian congregation/church (cp. Ruth 4:11; θεμελιώσαντες καὶ οἰκοδομήσαντες οἱ μακάριοι ἀπόστολοι τὴν ἐκκλησίαν Iren. 3, 3, 3 [Harv. II 10, 1]) ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν on this rock I will build my congregation/church Mt 16:18. ὡς λίθοι ζῶντες οἰκοδομεῖσθε οἶκος πνευματικός like living stones let yourselves be built up (pass.) or build yourselves up (mid., so Goodsp., Probs. 194f) into a spiritual house 1 Pt 2:5. Paul refers to missionary work where another Christian has begun activities as ἐπʼ ἀλλότριον θεμέλιον οἰκ. building on another’s foundation Ro 15:20. He also refers to his negative view of law in relation to the Christ-event as a building, and speaks of its refutation as a tearing down (καταλύειν), and of returning to it as a rebuilding (s. 1c above) Gal 2:18. This is prob. where 11:1 belongs, where (followed by citations of Scripture) it is said of the Israelites that they do not accept the baptism that removes sin, but ἑαυτοῖς οἰκοδομήσουσιν will build up someth. for themselves. In another pass. B calls the believer a πνευματικὸς ναὸς οἰκοδομούμενος τῷ κυρίῳ a spiritual temple built for the Lord 16:10; cp. vs. 6f.—Hermas’ temple-building discourse mentions angels entrusted by God with οἰκοδομεῖν building up or completion of his whole creation Hv 3, 4, 1b.—(In this connection cp. Orig., C. Cels. 4, 38, 16 γυνὴ οἰκοδομηθεῖσα ὑπὸ τοῦ θεοῦ [of Eve]).③ to help improve ability to function in living responsibly and effectively, strengthen, build up, make more able. οἰκ. is thus used in a nonliteral sense and oft. without consciousness of its basic mng. (Straub p. 27), somewhat like edify in our moral parlance (this extended use is found as early as X., Cyr. 8, 7, 15 and in LXX: Ps 27:5; Jer 40:7. Also TestBenj 8:3.—JWeiss on 1 Cor 8:1). Of the Lord, who is able to strengthen the believers Ac 20:32. Of the congregation, which was being built up 9:31.—Esp. in Paul: ἡ ἀγάπη οἰκοδομεῖ love builds up (in contrast to γνῶσις, which ‘puffs up’) 1 Cor 8:1 (=Dg 12:5). πάντα ἔξεστιν, ἀλλʼ οὐ πάντα οἰκοδομεῖ everything is permitted, but not everything is beneficial 10:23. ὁ λαλῶν γλώσσῃ ἑαυτὸν οἰκοδομεῖ• ὁ δὲ προφητεύων ἐκκλησίαν οἰκοδομεῖ 14:4; cp. vs. 17. οἰκοδομεῖτε εἷς τὸν ἕνα strengthen one another 1 Th 5:11. In 1 Cor 8:10 the apostle is prob. speaking ironically, w. ref. to the ‘strong’ party at Corinth, who declare that by their example they are benefiting the ‘weak’: οὐχὶ ἡ συνείδησις αὐτοῦ οἰκοδομηθήσεται εἰς τὸ τὰ εἰδωλόθυτα ἐσθίειν; will not his conscience be ‘strengthened’ so that he will eat meat offered to idols? (difft. MargaretThrall, TU 102, ’68, 468–72).—Of Paul’s letters, by which δυνηθήσεσθε οἰκοδομεῖσθαι εἰς τὴν δοθεῖσαν ὑμῖν πίστιν you will be able to build yourselves up in the faith that has been given you Pol 3:2.—HCremer, Über den bibl. Begriff der Erbauung 1863; HScott, The Place of οἰκοδομή in the NT: PT 2, 1904, 402–24; HBassermann, Über den Begriff ‘Erbauung’: Zeitschr. für prakt. Theol. 4 1882, 1–22; CTrossen, Erbauen: ThGl 6, 1914, 804ff; PVielhauer, Oikodome (d. Bild vom Bau vom NT bis Clem. Alex.), diss. Hdlbg. ’39; PBonnard, Jésus-Christ édifiant son Église ’48.—B. 590. DELG s.v. δέμω. M-M. TW. Sv. -
15 ἐπι-φέρω
ἐπι-φέρω (s. φέρω), beibringen, herbeiführen; – a) im feindlichen Sinne, σοὶ – βαρείας χεῖρας ἐποίσει Il. 1, 89, wird Hand an dich legen, dich mißhandeln; Od. 16, 438, anfallen; δόρυ δεῠρο Aesch. Eum. 736; χϑόνα ἐς τήνδ' ἐποίσειν πολέμιον παντευχίαν Eur. Suppl. 1191, wie ἐπίφερε πολέμιον ὁρμάν Ar. Av. 344, was in Prosa πόλεμον ἐπιφέρειν heißt, τινί, Jem. mit Krieg überziehen, bekriegen, Her. 5, 81; Thuc. 1, 140; Xen. u. A.; auch ὅπλα, Thuc. 2, 18; Xen. Hell. 6, 3, 6; ἐπί τινα, D. Cass.; – δίκην τινί, Plat. Legg. XII, 943 d. – So auch πᾶσι δουλείαν ἐπέφερεν ὁ βάρβαρος Thuc. 3, 56; αἰτίαν, vorwerfen, d. i. Schuld geben, aufbürden, Her. 1, 26; Thuc. 3, 46; Plat. Legg. IX, 856 e; Dem. 23, 216; mit bestimmter Angabe des Vorwurfs, μωρίην τινί, Thorheit Schuld geben, Her. 1, 131; μανίην 6, 112; ἐπενείκασά οἱ μαχλοσύνην 4, 154; ἔγκλημα Eur. Or. 767; τὸ κοινῇ τοῖς φιλοσόφοις ἐπιτιμώμενον ἐπιφέρων αὐτῷ καὶ διαβάλλων Xen. Mem. 1, 2, 31; D. Cass. 50, 1 sagt sogar ἐπέφερεν αὐτῷ τὴν Κλεοπάτραν καὶ τοὺς παῖδας, warf ihm die Kleopatra vor. – Pass., τὴν ἐπενεχϑεῖσάν οἱ αἰτίην Her. 7, 231; ἀδικίας ἐπιφερομένης Thuc. 3, 42; – ψόγον, tadeln, ib. 1, 70; vgl. τίν' ἄρα μέμψιν ἐποίσει ἀνδρί Ar. Ran. 1253; δίκην Plat. Legg. XII, 943 d. – b) im guten Sinne, von guten Dingen, τιμήν Pind. Ol. 1, 31; bes. von Weihgeschenken, Opfern u. Spenden, die man den Göttern oder den Todten darbringt, Long. 2, 2; ἐπιφέρει τῷ αὑτοῦ ἕκαστος (νεκρῷ), ἤν τι βούληται Thuc. 2, 34; πάντων ἀπαρχάς 3, 59; τιμᾶν τὸν τάφον τοῦ πατρὸς τῷ πλήϑει καὶ τῷ κάλλει τῶν ἐπιφερομένων Isocr. 9, 1; τάφους μὴ τυγχάνοντας τῶν νομιζομένων σπάνει τῶν ἐποισόντων 14, 61; τῷ νεκρῷ στέφανον Plut. Pericl. 36; vgl. Schol. Ar. Plut. 678; – ταφὴν ἔς τινα, bestatten, App. B. C. 1, 73; – ὀργάς τινι, seine Neigung darbringen, ihm zu Gefallen sein, Thuc. 8, 83, wo der Schol. auch eine Stelle aus Cratin. beibringt. Ueberh. beibringen, zubringen, τὸ ἐναντίον αὐτῷ Plat. Phaed. 104 e; ὄνομά τινι, beilegen, Polit. 307 b u. öfter; χρώματά τινι Soph. 251 a; φάρμακον Ep. VIII, 354 b; ὑπερβολήν τινος, steigern, Thuc. 3, 82; λέξις ἐπιφέρεται πράγμασι, der Ausdruck wird bei den Dingen angewendet, Plut. de audit. 5. Auch = als Beiwort brauchen, Arist. rhet. 3, 6; eines Andern Worte beibringen, anführen, übh. vortragen, Sp.; – ψῆφον, abstimmen, Dion. Hal. 2, 14. – Ar. Equ. 837 ζηλῶ σε τῆς εὐγλωττίας· εἰ γὰρ ὧδ' ἐπιφέρεις, μέγιστος Ἑλλήνων ἔσει, absolut, entweder wenn du die Zungenfertigkeit so als Waffe führst, oder von einem Fechterausdrucke, ἐπιφέρειν πληγάς, wenn du so losschlägst. – Med. oder pass., – a) darauf zustürzen, andringen, ἐπιφερομένη ναῦς Her. 8, 90, vgl. 2, 96; von Soldaten, Thuc. 4, 67; τινί, 3, 23; absolut, Plat. Legg. IV, 706 c. Vom Meere, ὅταν χειμὼν ᾖ καὶ ϑάλαττα μεγάλη ἐπιφέρηται, wenn das Meer hoch geht u. an das Schiff schlägt, Xen. An. 5, 8, 20; vom Adler, ἐπιφερόμενος ἔπαισε τὸν λαγώ Cyr. 2, 4, 19; mit Worten anfahren, Her. 8, 61; πολλῶν ἐπιφερομένων πάλιν βοηϑεῖν, mit Heftigkeit verlangen, daß, Pol. 29, 9, 5. – b) darauf-, hinterherkommen, folgen, τὰ ἐπιφερόμενα προδεικνύουσι Her. 1, 209, das Zukünftige, vgl. 3, 16, wo, wie in φόβος τῶν ἐπιφερομένων κακῶν Antiph. 2 α 7, zugleich das drohend Herankommende darin liegt; ἡ ἐπιφερομένη ϑερεία Pol. 1, 25, 7, der folgende Sommer; χρεῖαι 3, 88, 2. – c) mit sich bringen, Plut. Thes. 17 u. A.; bes. von der Frau, dem Manne als Mitgift zubringen, οὐδὲν ἐπιφερομένη Lys. 19, 14; τάλαντον ἐπενεγκαμένη προῖκα Dem. 40, 19, öfter.
-
16 ἀποδείκνυμι
ἀποδείκ-νῡμι (and [suff] ἀποδεικ-ύω X.Smp.8.20, Plb.7.14.3), [dialect] Ion. [suff] ἀποδεικ-δέκνῦμι GDI5653b14 (Chios, v B. C.), [tense] fut. -δείξω, [dialect] Ion. - δέξω:—A point away from other objects at one, and so:I point out, display, make known, whether by deed or word,σφι γνώμας Hdt.1.171
,al.;τάφους καὶ συγγένειαν Th.1.26
;ἦθος τὸ πρόσθε τοκήων A.Ag. 727
;ἀρετήν Hyp.Epit.29
;τὰ τῆς τεχνης ἐξευρήματα Hp.Praec.9
; proclaim, τὴν ἡμέρην GDI l. c.;—[voice] Pass.,τῶν οῠρων ἀποδεχθέντων SIG134b22
(Milet., iv B. C.).2 bring forward, produce,μαρτύρια τούτων Hdt.5.45
;πολλοὺς παῖδας Id.1.136
, cf. S.OT 1405, Isoc.19.6, X.Cyr. 1.2.5;ἐπόχους 8.1.35
;ἀ. τρόπαια And.1.147
;χρήματα πλεῖστ' ἀ. ἐν τῷ κοινῷ Ar.Eq. 774
;μορφὴν ἑτέραν E.Fr.839.14
(v.l. ἐπέδειξεν): c. part., ὑγιέα τινὰ ἐόντα ἀ. produce him safe and sound, Hdt.3.130, cf. 134.5 appoint, assign,τέμενος ἀ. τινί Hdt.5.67
, 89;βωμόν τινι Id.7.178
;ἓν βουλευτήριον Th.2.15
; γῆς ὅρους ib.72; τὴν τρίτην ἀ. ἐκκλησίαν to fix, prescribe it, D.24.25:—[voice] Pass.,τοῖσί ἐστι χῶρος ἀποδεδεγμένος Hdt.1.153
; .b c. inf., κώμας ὅθεν ἀπέδειξαν οἱ ἡγεμόνες λαμβάνειν τὰ ἐπιτήδεια whence they appointed that they should receive.., X.An.2.3.14:—[voice] Pass., τοῖσι ἀποδεδέχθαι.. ἕλκειν (impers.) it had been appointed them to draw, Hdt.2.124.6 show by argument, prove, demonstrate, Ar.Nu. 1334, Arist.AP0.75b37, etc.;ἀ. σαφεῖς τὰς ἀποδείξεις And.2.3
;ἀ. ὡς.. Ar.V. 548
, Pl.R. 472d; ὅτι .. Id.Prt. 323c, etc.; πότερον.. ἢ .. Id.Alc.1.114b: c. dupl. acc., prove one so and so, , etc.;τοιούτους τινάς Hp.Decent.4
: folld. by part.,ἀ. λόγῳ.. οὐδὲν μετεόν Hdt.5.94
; ἀ. τινὰ λέγοντα οὐδέν make it evident that.., 7.17, cf. 2.133.II show forth a person or thing as so and so, hence:1 appoint, proclaim, create,ἀ. τινὰ στρατηγόν X.An.1.1.2
, al.: c. inf.,στρατηγὸν εῖναι Hdt.5.25
; ἀ. τούτους τὴν πόλιν νέμειν ib.29;ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ θεός 2 Ep.Thess.2.4
:—[voice] Pass., to be so created, Hdt.1.124, 162; ;ἀπεδέχθη εῖναι ἵππαρχος 7.154
;αὐτοκράτωρ ἀποδέδεικται POxy.1021.7
(i A. D.); ὕπατος ἀποδεδειγμένος, = Lat. consul designatus, OGI379.5 ([place name] Tiflis), etc.2 make, render, mostly with an Adj., ἀ. τινὰς μοχθηροτάτους make them finished rascals, Ar.Ra. 1011;ἀ. κρατίστους τοὺς λόχους X.Cyr.2.1.23
;γοργότερον ἀ. τὸν ἵππον Id.Eq.1.10
;ζῷον ἀγριώτερον Pl.Grg. 516b
: with a Subst.,γέλωτα ἀ. τινά Id.Tht. 166a
, cf. Phd. 72c: c. part., ;ἀ. τινὰς ἀλλοτρίους ὄντας Pl.Smp. 179c
:—[voice] Pass., πολέμιοι ἀποδεδειγμένοι declared enemies, X.An.7.1.26, cf. D.23.200.3 represent as,ἀ. παῖδα πατρὸς ἑωυτῶν ἕκαστον ἐόντα Hdt.2.143
, cf. Lys.32.17:— [voice] Pass., is represented, considered as..,Hdt.
1.136; οὐδὲ.. οὗτοι ἐν τοῖσι ἄλλοισι θεοῖσι ἀποδεδέχαται have not been considered, admitted among.., 2.43:—these two last examples may be pass. usages of ἀποδέχομαι.4 c. inf., ordain a thing or person to be, X.Oec.7.30,Lac.10.7.B [voice] Med., show forth, exhibit something of one's own, ἀποδέξασθαι τὴν γνώμην deliver one's opinion, Hdt.1.170, 207, cf. Th.1.87; alsoἀ. μεγάλα ἔργα Hdt.1.59
, al.; ἀξιαπηγητότατα ib.16; οὐδὲν λαμπρὸν ἔργον ib. 174; ἀ. ἀρετάς display high qualities, Pi.N.6.49 (cf. supr. A. 1.2);πνεύματα εἰς ἄλληλα στάσιν.. ἀποδεικνύμενα A.Pr. 1088
; of buildings and the like ,μνημόσυνα ἀ. Hdt.2.101
;χώματα ἀξιοθέητα 1.184
; οὐδεμίαν στρατηΐην ἀ. not to have any military service to show, 2.111:—[voice] Pass., ἔργα μεγάλα καὶ θαυμαστὰ.. ἀποδεχθέντα Id. Prooem., cf. 9.27.2 [voice] Med. in act. sense, ἀποδεδειγμένοι ἦσαν ὅτι had declared that.., X.An.5.2.9.C [voice] Pass., v. supr. 1.5, 11.1,2,3: [tense] aor. ἀπεδείχθην is always [voice] Pass., as Hdt.7.154; and so mostly [tense] pf. ἀποδέδειγμαι, 1.136, Antipho 2.4.10, X.An.7.1.26; but the part. of the latter is sts. [voice] Act., v. supr. B.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποδείκνυμι
См. также в других словарях:
Ελλάδα - Ταφικά έθιμα αρχαιότητας — ΤΑΦΗ ΚΑΙ ΤΑΦΙΚΑ ΕΘΙΜΑ ΣΤΗΝ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ Στοιχεία για τις ταφικές συνήθειες και πρακτικές του ανθρώπου υπάρχουν ήδη από την Παλαιολιθική εποχή, για τον άνθρωπο του Νεάντερταλ, σε σπήλαια της Ευρώπης και της Ασίας. Οι νεκροί ενταφιάζονταν σε διάφορες … Dictionary of Greek
κίνα — Επίσημη ονομασία: Λαϊκή Δημοκρατία της Κίνας Έκταση: 9.596.960 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.284.303.705 κάτ. (2002) Πρωτεύουσα: Πεκίνο ή Μπεϊτζίνγκ (6.619.000 κάτ. το 2003)Κράτος της ανατολικής Ασίας. Συνορεύει στα Β με τη Μογγολία και τη Ρωσία, στα ΒΑ… … Dictionary of Greek
Ιταλία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ιταλίας Έκταση: 301.230 τ. χλμ. Πληθυσμός: 56.305.568 (2001) Πρωτεύουσα: Ρώμη (2.459.776 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ευρώπης. Συνορεύει στα ΒΔ με τη Γαλλία, στα Β με την Ελβετία και την Αυστρία, στα ΒΑ με τη… … Dictionary of Greek
Αίγυπτος — I Κράτος της βορειοανατολικής Αφρικής και (σε μικρό μέρος) της δυτικής Ασίας.Συνορεύει στα Δ με τη Λιβύη, στα Ν με το Σουδάν και στα ΒΑ με το Ισραήλ, ενώ βρέχεται στα Β από τη Μεσόγειο θάλασσα και στα Α από την Ερυθρά θάλασσα.Η Α. (αλ… … Dictionary of Greek
κρήτη — I Νησί (8.331 τ. χλμ., 601.131 κάτ.) της νοτιοανατολικής Μεσογείου, σε απόσταση περίπου 100 χλμ. ΝΑ της Πελοποννήσου. Πρόκειται για το μεγαλύτερο σε έκταση νησί της Ελλάδας (δεύτερο είναι η Εύβοια με έκταση 3.658 τ. χλμ.), το πέμπτο της Μεσογείου … Dictionary of Greek
Μυκήνες — I Η σημαντικότερη προϊστορική πόλη της Ελλάδας. Βρίσκεται στον βορειοανατολικό μυχό της αργολικής πεδιάδας και υπήρξε κέντρο ενός από τους μεγαλύτερους προϊστορικούς πολιτισμούς, ο οποίος διήρκεσε από το 1600 έως το 1100 π.Χ. Ιδρυμένη σε σπουδαίο … Dictionary of Greek
Μογγολία — Κράτος της κεντρικής Ασίας. Συνορεύει στα Β με τη Ρωσία και στα Α, στα Ν και στα Δ με την Κίνα.Tα εδαφικά όρια της Μ., εξαιτίας των χαρακτηριστικών της περιοχής στην οποία εκτείνεται η χώρα, δεν καθορίζονται από φυσικά στοιχεία, εκτός από το… … Dictionary of Greek
Κορέα, Βόρεια — Επίσημη ονομασία: Λαϊκή Δημοκρατία της Κορέας Έκταση: 120.540 τ. χλμ. Πληθυσμός: 22.224.195 (2002) Πρωτεύουσα: Πιονγκγιάνγκ (2.741.260 κάτ. το 1993)Κράτος της ανατολικής Ασίας, το οποίο καταλαμβάνει το βόρειο τμήμα της κορεατικής χερσονήσου.… … Dictionary of Greek
Κορέα, Νότια — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Κορέας Έκταση: 98.480 τ. χλμ. Πληθυσμός: 48.324.000 (2002) Πρωτεύουσα: Σεούλ (9.853.972 κάτ. το 2000)Κράτος της ανατολικής Ασίας, το οποίο καταλαμβάνει το νότιο τμήμα της Κορεατικής χερσονήσου. Συνορεύει με τη… … Dictionary of Greek
Ετρούσκοι — Αρχαίος λαός της Ιταλικής χερσονήσου. Οι Ε. υπήρξαν ο σημαντικότερος από τους λαούς που έζησαν στην Ιταλία πριν από τους Ρωμαίους και ο οποίος κατόρθωσε να επικρατήσει σε ένα μεγάλο μέρος της χερσονήσου και να δώσει δείγματα υψηλού πολιτισμού. Οι … Dictionary of Greek
Θήβα — Πόλη (υψόμ. 180 μ., 21.211 κάτ.) του νομού Βοιωτίας, έδρα του δήμου Θηβαίων και, παλαιότερα (έως το 1997), της ομώνυμης επαρχίας. Βρίσκεται στο ανατολικό τμήμα του νομού, σε ίση απόσταση από τον Ευβοϊκό και τον Κορινθιακό κόλπο, στο κέντρο μιας… … Dictionary of Greek